Diákév volt e pár nap egy angol nyelvtanárnak (szenvedő szerkezet) Folyamatos jelenben kicsit szeretve lettem (nem ragozom, minek?) Feltételes az élet, Nélküled mit sem érek, Tudom, függő beszéd. Krokodil könnyű helyzet kaptam negyvenöt percet, s nézem hüllő helyét Fordítanám…

  Kis szobámban egy barna SEZLONY, nem antik, nem szép, sajna ez lom. KOTTAFÜZET hever alatta, kis közhelyes dal, és ki adta, hangja felnőtté-múlva más - Ki tudja, KEGY vagy sorscsapás?   Emlékeimben-nagy lakásban SZAPPANBUBORÉK KARNEVÁL van, ablakból fújja két kis gyermek, nevetve…

  Nem vagyok üldözött, se megtűrt, csak írok (most éppen ezt a lektűrt). Nem vagyok skizó, se árva, csak nem jut nyögés a nyoszolyába, nem vagyok sérült, sem beteg, csak élvezetem nem élvezed. Nem rémít engem lövészárok, csak az, hogy rád hiába várok..   Talán tragédia, hogy nincs…

Drága szerelmem, bennem FORR a vágy, mindig, hogy lássam a REAKCIÓd, Amikor öledbe hull fehér arád, s FEHÉR KÖPENYedből, KÉMCSÖved kilóg. KÍSÉRLETezzünk bátran, OLDódj fel! Na lám: LAKMUSZPAPÍRom átázott, nagyon. James Bondos KÉMHATÁSsal vagy rám s én mindezt hagyom, a széles asztalon, vagy…

Azt akartam, csak egyetlenszer csókkal ébressz, hajolj fölém, de te mindig más ágyba fekszel s én sírok a mindenség ölén. Mosolyod tűz rám, messze ér el, de közben engem simogat. Látlak a mindenki szemével, s te nem érzed az én kínomat. Marciusból a szeptemberbe így lopott engem ez a…

  Ti, kiknek én adtam új nevetnevetőt, kicsit, kedveset,Kikre csókból sálat tettem kérlelhetetlen,s öleltem rátok testemből kabátot, Ti, akik láttátok erőmmegfogyottan, s reszketőnlábaitokkal, körmös kezekkel,- nem is egyszerbelém vájt a fog, -marasztaltatok Életem asszonyai, fruskák,rafináltak…

  Kést adtam kezedbeMagad vagy a pengeMégsem félek Hegyéhez én megyek, ha gyenge,és nem jön el hozzám. Látom már a hegyet.S az élet?tudom megsebezhet. Kés-fogú oroszlánMegölhetsz, lázam is olthatod tőröd hidegével.

mottó: Bennem a láng ma túlcsap! számomra most nincs fontosabb semmi, mint amit angolul csak három szóval tudnak kifejezni..   Ülök, s tűnődöm a rumlis szobában, régi cetliket rakodok, ujjammal dobolok, jár a lábam, nem illik ide a kopott régi érzések egyike sem, nem jó, hetek óta ízlelgetem…

  kedvessé tettél, aranyossá - elfogadnom ezt még nehéz, - aki megvár, -kér és ha úgy kell bólint, diszkréten félrenéz. Szelíddé tettél- ha úgy tetszik - jófiúvá, ki álmodatóvja és támogatja némán, s téged is óv és támogat. Elenged vitát és véleményt s az álmát adja, ő így szeret,bár néha lázad…

Lefekszem, alszom, álmodom A csepp nem érzi ha vízbe ért,e tűzből korom mit sem ért.Nem suttogom, de ordítok.Semmiség, és az is titok.verekszem árnyék-senkivel,amikor senki nem figyel.Verejték marja arcomat -a félhomályban csak karcolat.-Letisztult, egyszeru, merevpillanat. Képe nem remeg,távolba…

Erről nem beszélünk,maradj csendben. Éget?Semmisítsd meg ott bentazt a semmiséget. Csitt legyen a szívnek,suttogva dobbanjon,kuss legyen a szájnak,nyeld le a mondandóm, szorítsd össze ajkad,mert a szél körbefúj,ám aztán tovább álls nem leszel többet úr. Nem maradsz csak ember,talán még ember…

Oly korban éltem én e földön,Igaznak maradni oly nehéz volt.Hazugságfalakból állt a börtön.Letagadták, hogy kék az égbolt... Oly korban jártam én a várost,faszt rajzoltak a házfalakra,lőtt ránk a reklám és a blogposzt,és kutyaszarból volt az akna... Oly korban költöttem el mi volt,a pénz nem eszköz…

Sorsom sorsodé tán sosem lesz. Ez így jó. Belőlem születtél, és elcsalt a kígyó. Belőlem eredtél, mint az ág a fából, hullasz egyszer, és a kertész felnyalábol. Összekötöz minden hullott, száraz gallyat, és az erdő némán csak miértünk jajgat. Együtt vet majd minket parázsra, hogy égjen, égjen el…

Íme, hát ennyi volt az élet,Megtartják-úgy-jó szépígéret,Sintértelepre jut - buta -az Egyszer-volt-budán-kutyaVeszítettem és oly veszettülkerestem mindig igazam,álmos hétfőre gyönge kedd ül,Havannába egy jegy ha van.Ugattam minden levélhordót,Őszi széllel birokra keltem,elfröcsköltem egy kisebb…

Ha lenne bármi, ma legyen!Ha érkeznél egyszer, jöjj be mostNem fogja senki a kezem,Ha érkeznél egyszer, jöjj, de hozdteljes magad, csak ennyi, ennyi..Nem fogja senki senki senki..Még versláb szag is körbelengiösszerugdalt életem..Elborul, eldől, Most vagy Soha- Sorsom akárha mostoha -Nem tudok többé…

Nézem, nézem gyorsulásátdolgaimnak, s a világnak,arcon köpött, most itthagyott..Nyeltem keserű pirulákat, Bankoké lett az életem,körberöhögték bánatom,kicsúfolták az álmaims kicsírázott a fájdalom, forró, puha, feszíti szétegész lényem, s a lényegetveszítem el, a józanságom..Kapkodok utánad…

Összetörtek a vádak engemTönkretettek az irigyek,felforrt a bánat dühvé bennem. ki zászlókat bont, ki frigyet..Bűnöm csak kedvem és kedélyem,s hitem. Bár könnyü Boldogonbosszút állni. A rég-reményen.Mellényem nagy volt, foltozom..Te csak állsz, kérdőn tekinteszrám, "Mért a bú? Miért a szó?"Oly…

Szemed, szád, arcod íve mindmost már enyémek, kincseim,Derekad, lábad, ujjaidlátványa vonz, és furdal itt-ott-amott vérem felserkentiillatod hogyha körbelengihajad, szemöldököd, s a pillád..Bár az ajkaimat puszilnád..Belédzúgtam ez nem titok,mikor a nevem szólitodhangod ekhója szántja fel -földjózan…

Elvesztem a vágyam, mert rátaláltama bátorságot megvető halálbanrájöttem én és ráment minden,kinn csak a kín, és nincs mibe' hittem,Minden a régi: minden új,Fegyveréhez a gyáva nyúl.

Nem lesz hosszú itt ez a túra,rábíztam a térképet az Úrra -rádbíztam a kulacsot -s megyek amerre mutatott..Nem lesz hosszú így, s ami durva,velem nem sherpa csak egy szajha -rábíztam a botomat -most meg azzal noszogat,nem lesz hosszú, de nem lesz újra..Hiába indultam az útra?Rámbízták - hiszed, nem…

... Adjatok egy napot,órát, percet, pillanást még!Kell az utolsó csepp is, ígyszürcsölni szép.(Anyádnak óh ne higyj) Csillagok csecsén lógunk,égeti a szánk,s bennünk a vérha rothad, sejtjük azért, hogy mik vagyunk: Halottak

Gyertyafüst gomolyog rég kihűlt szívünkben,csengőszóra vágyunk, szikra örömökre.Angyalt várunk most is, ál-megrészegülten.Álmunkat a szürke, lucskos hó befödte. Keserű a dallam, száraz ág az ünnep,nem világít már a sorba kapcsolt élet,a régi díszek néha még előkerülnek,... egy izzó kiégett..

"... Feje tetejére állt a MindenMeghámozott léggömb lett a dalImádkozna helyemben az IstenNem értené ő sem, mit akar... Elkiáltott szavak csöpörögnek,Pöttyös lesz tőlük a betonútHa betelt, nem látható a többletPedig esik még, esik, de úgy.."

valami így is hajtvalami űz előrevalami ősi-ostoba-ösztön - reményekdőre szeretőjevagyok, s hiszem mégnem csak indulok,meg is érkezem zászlóm- akit régen tép -nem csak lengedez -valahogy élek majd,nem csak létezem.Valaki hív is majd,s nem csak megnevez.. Tán rám is ragyog. * száz szó…

kiszáradok, a fény kiszárít,megfulladok, a kéj elönt,elhullok, mint egy kedves állat,s lábamról már egy légy ledönt. * Sérülök éppen, hallom a bőrömkarcolja már a kés hegye.Vérem egy helyes kis tálba hullik,édesítőszert tégy bele. * Kifordított Mennyország, ímeitt vagyok, befordultam, így látom az…

Ölben vacogókacatok kipotyognak,elgurul mind,csillámló gyöngy a holnap.a dél nem cirógat,ölni is tud,ami élni hív. Mikor a lenyugvó Napmár a távolt melegítia porba belefáradt árnyékmegmutatja,mi lehull, szent lesz,mi elzuhan,Örök

Jártam én mindenhol,ahol az ember jár, céltalan csatangol? kutattam erdőt izgatottantisztásra leltema felhők alá rogytam majd a hegyre is fel,egyre feljebb másztama mélység így nőtt bennem távol voltam akkor, távolabb mindentől,téltől és tavasztól Onnan néztem, egyre messzebb néztemamíg a nap le nem…

fárad a fájdalom,lángja elalszikhűlő parazsánmegyek egyrea kettőrőltaposó(ez az akna)malom őröl az őrület,álmomforró fejü létbenüszkösödik,kicsi lesz,kicsi és fekete. de megedzia tűzs pornál kisebbsoha nem lesz hinteni könnyebb így,csak ezen nevetek

Minden pont meghatározhatóKét számmal: iksz és ipszilon..mindegyik végtelen pontra jóAkármily kicsiny papiron.. Minden pont egy egyenes része,Minden egyenes végtelen..Hogy a végtelen körbeér-e?Csak a pont tudja, azt hiszem..

Az Égre nézek jámborul, tekintetemmel építem, kék kőre újabb kék kövek, tudom, hogy úgyis rámborul. Nem maradt fent a régi sem. A csillagok csak rajzszögek, habarcsba szúrt kis jegyzetek. Amin állok, kék kőhalom,  leomlott márvány boltozat. Alóla másztam közelebb a Naphoz, hallják sóhajom, lássák az…

Valaki a víznél - valaki a vízben.lóbálta a kezét, taposta a hínárt -senki más nem látta, mert kihalt volt minden- fekete part felé egyre csak kalimpáltTe voltál a parton, Te vagy az az ember,aki észrevette, aki látta jobban.csak remélni tudom, megérted majd egyszer,hogy nem integettem, hanem…