Nem vagyok üldözött, se megtűrt,

csak írok (most éppen ezt a lektűrt).

Nem vagyok skizó, se árva,

csak nem jut nyögés a nyoszolyába,

nem vagyok sérült, sem beteg,

csak élvezetem nem élvezed.

Nem rémít engem lövészárok,

csak az, hogy rád hiába várok..

Talán tragédia, hogy nincs tragédiám,

kis Kata-strófa ez, (igen, egy édi lány,

aki most engem ihlet)

A versnek vége itt lett..