Összetörtek a vádak engem
Tönkretettek az irigyek,
felforrt a bánat dühvé bennem.
ki zászlókat bont, ki frigyet..

Bűnöm csak kedvem és kedélyem,
s hitem. Bár könnyü Boldogon
bosszút állni. A rég-reményen.
Mellényem nagy volt, foltozom..

Te csak állsz, kérdőn tekintesz
rám, "Mért a bú? Miért a szó?"
Oly igazad van, hisz amint lesz,
úgy lesz - valóban úgy - a jó.

Egyre többen és jobban értik:
"Lecsapták egy szeg egyfejét"
Ő kihúzza még sok-sok évig,
Őt nem húzzátok ki semmiképp!

Békülve sorsommal kivárom,
várom a fényes, nagy jövőt,
Nyílik még ezer szóvirágom,
s nem hajlik, csak a tél előtt!