Erről nem beszélünk,
maradj csendben. Éget?
Semmisítsd meg ott bent
azt a semmiséget.

Csitt legyen a szívnek,
suttogva dobbanjon,
kuss legyen a szájnak,
nyeld le a mondandóm,

szorítsd össze ajkad,
mert a szél körbefúj,
ám aztán tovább áll
s nem leszel többet úr.

Nem maradsz csak ember,
talán még ember sem,
eltűnsz és kiszáradsz
akár egy tengerszem.

Mert a szép múlt csalfa
árnyéka, emléke
ítéli a jelent
csillogó nemlétre.

Öröknek az ember,
múlónak a szél tűnt,
pedig épp fordítva..
S erről sem beszélünk!

Semmisítsd meg ott bent,
teljesen eléget,
felejtsd el - ha volt is
- ezt a semmiséget.