Sorsom sorsodé tán
sosem lesz. Ez így jó.
Belőlem születtél,
és elcsalt a kígyó.
Belőlem eredtél,
mint az ág a fából,
hullasz egyszer, és a
kertész felnyalábol.
Összekötöz minden
hullott, száraz gallyat,
és az erdő némán
csak miértünk jajgat.
Együtt vet majd minket
parázsra, hogy égjen,
égjen el az erdő,
semmivé, egészen!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.