2017. június 29. 12:54 - vampierre

Évám

Sorsom sorsodé tán
sosem lesz. Ez így jó.
Belőlem születtél,
és elcsalt a kígyó.

Belőlem eredtél,
mint az ág a fából,
hullasz egyszer, és a
kertész felnyalábol.

Összekötöz minden
hullott, száraz gallyat,
és az erdő némán
csak miértünk jajgat.

Együtt vet majd minket
parázsra, hogy égjen,
égjen el az erdő,
semmivé, egészen!

Címkék: 2003 versek
komment

A bejegyzés trackback címe:

https://egrenezo.blog.hu/api/trackback/id/tr512628045

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása