Sorsom sorsodé tán sosem lesz. Ez így jó. Belőlem születtél, és elcsalt a kígyó. Belőlem eredtél, mint az ág a fából, hullasz egyszer, és a kertész felnyalábol. Összekötöz minden hullott, száraz gallyat, és az erdő némán csak miértünk jajgat. Együtt vet majd minket parázsra, hogy égjen, égjen el…

Ha lenne bármi, ma legyen!Ha érkeznél egyszer, jöjj be mostNem fogja senki a kezem,Ha érkeznél egyszer, jöjj, de hozdteljes magad, csak ennyi, ennyi..Nem fogja senki senki senki..Még versláb szag is körbelengiösszerugdalt életem..Elborul, eldől, Most vagy Soha- Sorsom akárha mostoha -Nem tudok többé…

Szemed, szád, arcod íve mindmost már enyémek, kincseim,Derekad, lábad, ujjaidlátványa vonz, és furdal itt-ott-amott vérem felserkentiillatod hogyha körbelengihajad, szemöldököd, s a pillád..Bár az ajkaimat puszilnád..Belédzúgtam ez nem titok,mikor a nevem szólitodhangod ekhója szántja fel -földjózan…