kedvessé tettél, aranyossá - elfogadnom ezt még nehéz,
- aki megvár, -kér és ha úgy kell bólint, diszkréten félrenéz.

Szelíddé tettél- ha úgy tetszik - jófiúvá, ki álmodat
óvja és támogatja némán, s téged is óv és támogat.

Elenged vitát és véleményt s az álmát adja, ő így szeret,
bár néha lázad régi vágya, önző és hirtelen gyerek..

...

Önzésem régen elszelelt már, vele a valóság, igazam,
oda az ifjú hirtelenség, és minden, ami csintalan.

S tudom, hogy ennyi év után már mindez neked miért kevés,
kedvessé tettél, aranyossá, elfogadnom ezt még nehéz

Csókkal keltelek, megsimítlak. Jó reggelt kívánok Neked,
S jó éjt a férfinak, ki voltam, ki nem élhet, csakis nélküled.