Gyertyafüst gomolyog rég kihűlt szívünkben,
csengőszóra vágyunk, szikra örömökre.
Angyalt várunk most is, ál-megrészegülten.
Álmunkat a szürke, lucskos hó befödte.
Keserű a dallam, száraz ág az ünnep,
nem világít már a sorba kapcsolt élet,
a régi díszek néha még előkerülnek,
... egy izzó kiégett..
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.