Oly korban éltem én e földön,
Igaznak maradni oly nehéz volt.
Hazugságfalakból állt a börtön.
Letagadták, hogy kék az égbolt...

Oly korban jártam én a várost,
faszt rajzoltak a házfalakra,
lőtt ránk a reklám és a blogposzt,
és kutyaszarból volt az akna...

Oly korban költöttem el mi volt,
a pénz nem eszköz volt, de cél,
S mindenki tudta, hogyha szólt:
erősebb eb jogán beszél...

Ily korban éltem én, bután
a költő hallgat, a vers elég,
mert méltó átkot itt csupán
Győzike tud (mikor szögbe lép)