Nézem, nézem gyorsulását
dolgaimnak, s a világnak,
arcon köpött, most itthagyott..
Nyeltem keserű pirulákat,

Bankoké lett az életem,
körberöhögték bánatom,
kicsúfolták az álmaim
s kicsírázott a fájdalom,

forró, puha, feszíti szét
egész lényem, s a lényeget
veszítem el, a józanságom..
Kapkodok utánad képzelet.

elszakítva az életemtől,
mégis vagyok, így létezem
Nézem, csak nézem gyorsulását
a világnak.. Nem vétkezem

Gyávaságom, mi visszatart csak
s erőm elvette már e lét
magában, küzdök, s bízva bízok
talán elindultam Feléd..

Nyeltem keserű piruládat,
arcon köptél, otthagytalak..
kicsúfoltam a mások álmát,
S kiröhögtem, mert lagymatag

Most nézem, nézem gyorsulását,
dolgaimnak.. A dolgaim..
Mindig azok, Óh, fránya dolgok
Kint voltak, bent meg volt a kín..