Drága szerelmem, bennem FORR a vágy,
mindig, hogy lássam a REAKCIÓd,
Amikor öledbe hull fehér arád,
s FEHÉR KÖPENYedből, KÉMCSÖved kilóg.
KÍSÉRLETezzünk bátran, OLDódj fel! Na lám:
LAKMUSZPAPÍRom átázott, nagyon.
James Bondos KÉMHATÁSsal vagy rám
s én mindezt hagyom, a széles asztalon,
vagy bárhol, törjön a PETRICSÉSZE,
a LOMBIK (a legnagyobbik), élvezz,
tiéd a Kebel díj, s a dicsőség egésze,
Lendülj bele hát, mint DIÁKod, ha kérdez..
Nem aggódsz sosem az utód miatt
de fontos most ez az utóirat:
Sikerül mindig elérni a
csúcsra, hisz van köztünk KÉMIA,
hogy eláraszt rossz-engem a JÓD
sajnos nem vagyok negatív:
Katód
(játékos feladványra készült írás, év: ismeretlen, de valamikor a 2000-es évek elején)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.