Robert Frost
A ZÁR NÉLKÜLI AJTÓ
Évek teltek el.
Kopogtak, ámde nincs
az ajtón - jutott eszembe
- zár semmi, bent se kint.
Eloltottam én
a lámpát, s kiosontam
kezem magasba tartva
lapjához fohászkodtam.
aztán kopogtak újra
ablakom nyitva, tárva,
a párkányon át kikúsztam
csendben az utcára
túl a párkányon én
szóltam, gyere be már
akármi is, mi ott,
az ajtóm előtt áll.
Elbújok a világban,
Csak egyszer dörömböl.
korommal változni
szöktem börtönömből.
(fordította: Bodrogi Péter)
The Lockless Door by Robert Frost
It went many years,
But at last came a knock,
And I though of the door
With no lock to lock.
I blew out the light,
I tip-toed the floor,
And raised both hands
In prayer to the door.
But the knock came again.
My window was wide;
I climbed on the sill
And descended outside.
Back over the sill
I bade a 'Come in'
To whatever the knock
At the door may have been.
So at a knock
I emptied my cage
To hide in the world
And alter with age.
But at last came a knock,
And I though of the door
With no lock to lock.
I blew out the light,
I tip-toed the floor,
And raised both hands
In prayer to the door.
But the knock came again.
My window was wide;
I climbed on the sill
And descended outside.
Back over the sill
I bade a 'Come in'
To whatever the knock
At the door may have been.
So at a knock
I emptied my cage
To hide in the world
And alter with age.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.